P.W. ATKINS - TEREMTÉS

Mottó:Minthogy a természet beéri az egyszerűséggel, nincs köze a fölösleges dolgok hívságaihoz.

ISAAC NEWTON, PRINCIPIA. III. KÖNYV

A könyv ismertetője „ELSŐ TÁJÉKOZÓDÁSI PONT
...úgy vélem, hogy a világegyetem mélyén valami végletes egyszerűség rejtőzik... A bonyolult dolgokat egyszerűre visszavezetve nyomára bukkanhatunk a végtelenül lusta teremtőnek; a teremtőnek, akinek semmi dolga nem volt a teremtéssel...

MÁSODIK TÁJÉKOZÓDÁSI PONT
...minden változás oka az energia természetes szétszóródása, önkéntes összeomlása a zűrzavarban... A teremtés során valahol időlegesen enyhülhet a zűrzavar, de minden enyhülést a káosz máshol felélénkülő vihara tesz lehetővé... A világ megértése a természetest és érthetőt váratlanná és ötletgazdaggá szövő hálózat feltérképezése... végső soron nincs cél, csak káosz.

HARMADIK TÁJÉKOZÓDÁSI PONT
...a hullámok teljesen szabadon derítik fel a teret, majd saját nyomaikat eltüntetve elhitetik velünk, hogy a dolgok utazása külön járulékos szabályoknak engedelmeskedik... A tökéletes szabadság ad magyarázatot a megfigyelt viselkedésre... úgy gyúrtuk bele az időt a térbe, hogy a múlt elszigetelődött a jelentől, de a jelen nem vált el a múlttól...

NEGYEDIK TÁJÉKOZÓDÁSI PONT
...az anyag és energia adja a téridőt, és a... mindenség szerkezete nemcsak az anyag létét, hanem fennmaradását is lehetővé teszi... a teremtés során térnek és időnek kellett formálódnia... Mélyebb értelemben maga a téridő rendelkezik öntudattal.

ÖTÖDIK TÁJÉKOZÓDÁSI PONT
...A mindenség rábukkanhatott saját létére, ahogy a mi terünkön és időnkön kívül más világegyetemek talán azóta is saját létükre találnak, s megalkotják saját terüket és saját idejüket... ez a rábukkanás a rezgés során egy állandósághoz eléggé összetett minta elérését jelentette... Ez hozott minket létre... Ideje összegyűjtenünk ezeket a gondolatokat és szabadjára engedni képzelőerőnket az örökkévalóságnak ezen a felén. A kezdet előtt fogjuk kezdeni, majd kötetlenül szárnyalunk, jövőjén túl is követni fogjuk a világegyetemet."

Előszó Ez a könyv a természetről szól, és a mindenség eredetéről, de nem a csillagászattal vagy a részecskékkel foglalkozó írások számát kívánja csupán szaporítani. Mára lehetővé vált, hogy tudományos értelmezést nyerjen a világegyetem szemléletének néhány alapvető kérdése - így a kezdet, az idő és a tudat természete. Elsősorban ezeket vizsgálom, hiszen végül is ezek a kérdések a legérdekesebbek. Mellőzöm a részleteket, azok számos más könyvben megtalálhatók, inkább a mai tudományos magyarázatok és következtetések nagyvonalú áttekintését adom.

Úgy gondolom, hogy nem létezik semmi, ami ne lenne megérthető; a megértéshez vezető úton a külsőségeket lehántva jutunk el a lényeghez. Ez a lényeg mindig páratlanul egyszerű. Utunkon haladva nagyon egyszerű kérdésekkel találjuk magunkat szembe, és - ami sokkal fontosabb - rájövünk, hogy ezekre nagyon egyszerű a válasz. Azt kívánom megmutatni, hogy megmagyarázhatatlannak tűnő problémákról - például a világ létrejöttéhez és abban a tudat kialakulásához vezető folyamatokról - is lehet józanul gondolkodni.

Mivel széles tartományokat érintek, és néha egy mondaton belül szökellek az atomok és a szabad akarat között, alkalmanként úgy tűnhet, hogy titokzatoskodom. Ez tévedés. Szökkenéseimmel azt a gondolatot akarom az olvasóba plántálni, hogy egy egyszerű mozzanat bonyolult jelenségek gyökere lehet. Azzal az eszmével akarom gazdagítani életét, hogy józan ésszel minden felfogható (és ezen valóban mindent értek). Ez az írás tehát szélsőségesen egyszerűsít és vadul ésszerűsít. Bár időnként nagyot ugrom, ezt tudatosan teszem.

Azt kívánom bizonyítani, hogy a világegyetem létrejöhet beavatkozás nélkül, nem szükséges segítségül hívnunk a Legfőbb Lény hipotézisének egyik változatát sem. Be kell azonban látnom, hogy aki bármilyen értelemben vallásos, hitében nemigen ingatja meg az enyémhez hasonló érvelés. Ennek ellenére remélem, legalább ő is elismeri, hogy a tudomány rendkívül hatékony, és a határán van annak, hogy mindenre magyarázatot adjon - feltéve, hogy eltekintünk (amint szerintem el kell tekintenünk) a világ „rendeltetésének" kérdésétől.

Arra számítok, hogy először csupán a lapok jobb oldalát fogják elolvasni. A lapok bal oldalával az a célom, hogy eloszlassam a homályt (ahol tudom; azonban egyre ritkábban, ahogy előbbre tartunk a témában), és megadjam a gondolatok forrását. Igyekeztem egyszerű forrásokra hivatkozni, csak akkor folyamodtam tudós tanulmányokhoz, ha cserben hagyott a Scientific American.

A könyv magva a kaliforniai Claremontban, a Harvey Mudd College-ban tartott előadásom. Számos átdolgozáson esett át; felhasználtam John Polkinghorne, Martin Rees, Michael RowanRobinson, valamint John Wheeler tanácsait és ellenvetéseit. (A felsoroltak mindegyikétől kölcsönöztem ötleteket, de nem mindnyájan osztják összes nézetemet.) A kézirat és jómagam mint mindig - sokat köszönhetünk Michael Rodgersnek, a szerkesztőnek, aki támaszunk volt a kiadás bonyodalmai közepette.

Lincoln College P. W. A. Oxford

1981

Egy gondolatsor a könyv elejéről:Útra keltünk, hogy felfedezzük a világegyetem ,alapvető természetét és létrejöttének módját. Én úgy vélem, hogy a mélyén valami végletes egyszerűség rejtőzik; feltehető, hogy a bonyolultság és gazdagság, amit látunk, csoportba szerveződött elemi dolgok eredménye. Azt is gondolom, hogy a teremtéskor csak a legegyszerűbb dolgok jöhettek létre, így - bárki volt is - könnyű munkát végzett a teremtő. Azt az ötletet dédelgetem, hogy a teremtés magyarázatának egyedüli módja az, hogy a teremtőnek nem volt semmi tennivalója, így nem is kellett léteznie. A bonyolult dolgokat egyszerűre visszavezetve nyomára bukkanhatunk a végtelenül lusta teremtőnek; a teremtőnek, akinek semmi dolga nem volt a teremtéssel, így remélem, az út végén rábukkanunk annak lehetőségére, hogy miként hagyhatjuk a semmibe illanni a nem létező teremtőt, aki ezáltal eltűnhet a színről.

Figyelmünket a változások okaira fordítjuk, hogy kihámozzuk a közhelyek igazságát, és megmutassuk, hogy a látszólagos bonyolultság szervezett egyszerűséget takar. Igazolni fogom, hogy a legegyszerűbbtől a szélsőségesen bonyolultig - például a lehűléstől a véleményalkotásig - minden változás ugyanazon elemi események feltörése az érzékelt világba. Meg fogjuk látni, hogy a körülöttünk és bennünk zajló minden esemény hajtóereje a céltalan feloldódás a zűrzavarban.

A fordítás alapjául szolgáló mű: The Creation
Original English Language Edition
Published by W. H. Freeman and Company Limited Oxford, 1981
Copyright © 1981 P. W. Atkins

GONDOLAT BUDAPEST, 1987
Fordította:
KÁLMÁN A. GYÖRGY
A fordítást az eredetivel egybevetette
és szakmailag ellenőrizte:
KÁLMÁN BÉLA
MARX GYÖRGY

2000. december 17.